Sokunk nagy örömére, Roman Polanskia svájci házi-őrizetben sem tétlenkedett, filmvászonra vitte Yasmina Resa azonos című színdarabját, melyet a filmmel párhuzamosan a Vígszínházban is megtekinthetünk. Polanski jelen esetben nem csinált mást, mint hogy az unalmas, ötlettelen hollywoodi remakek és animációs alkotások helyett, jó alapanyagból egy szórakoztató kamaradrámát hozott össze.
A film gyakorlatilag egyetlen helyszínen, egy new york-i lakásban játszódik, ahol két házaspár kardoskodik gyermekük igazáért. Valjuk be őszintén, hogy a cselekmény nem túl cizellált, de Polanski zsenialitásának köszönhetően a film ennek ellenére is leköti a mozinézők figyelmét. Mind a négy szereplő kitűnő választás volt, mindenki lubickol a szerepében. Az ilyen típusú kamaradrámák mindig nagy kihívást jelentenek a színészek számára, hiszen a játékukon, a színészi virtuozitásukon áll vagy bukik a film sikeressége. A két női főszereplő, Jodie Foster és Kate Winslet tökéletesen hozza a figurát, de hozzáadni igazán a két férfi főszereplő tudott a filmhez. Christoph Waltz, illetve John C. Reilly felejthetetlent alakít, hozzájuk kötődnek a film legjobb és legmulatságosabb jelenetei, párbeszédei és beszólásai. Polanski pedig nem csinált mást, csak hagyta, hogy a cselekménnyel együtt a szereplők is kibontakozzanak, ezzel görbe tükröt állítva a XXI. század hanyatló családmodelljének.
Összességében a filmet nyugodt szívvel ajánlom, nemtől, kortól függetlenül kitűnő kikapcsolódást fog jelenteni mindenki számára. Talán a műfaji sajátosságai miatt, talán mert a Szellemíró komolyabb és jobb film volt, nálam a film "csupán" 7.5/10 pontot ér.
Külön köszönet Tarantinonak, hogy megmutatta a világnak Christoph Waltzot, akinek a játéka hiánycikk volt Hollywood kék egén. A viszonylag alacsony nézettségi mutatókkal meg ne törődjünk, hiszen a Transformershez szokott amerikai nézőket nem igazán érdekli (tisztelet a kivételnek) a robbanásoktól mentes, azonban mögöttes tartalommal, iróniával bíró filmek.
Értékelés: 7.5/10
Szerző: Vincent
Utolsó kommentek