A trailer alapján is maximum középszerű mozira számítottam, és a film csakugyan nem okozott csalódást. A sztori annyira átlátszó, hogy egy kicsit meg is sértődtem.

A hihetetlenül egyedi történet szerint Nick Cassidy (Sam Worthington) elítélt - ráadásul ex-zsaru- megszökik a börtönből, hogy bebizonyítsa ártatlanságát egy gyémántrablással kapcsolatban, amiért jogtalanul 25 évnyi szabadságvesztésre ítélték. A drágakő tulajdonosa, David Englander (Ed Harris) -a valódi rosszfiú- korrupt rendőrökkel összejátszva őt használta bűnbaknak, hogy aztán az ellopott gyémánt biztosítási díját felmarkolva megmentse a tönk szélére került ingatlan beruházási üzletét.  A rossz fiúk azonban nem számoltak az elszánt és csavaros eszű Nick-kel, aki furmányos tervet eszelt ki: miután apja áltemetése után megszökik a fegyőröktől -kicsi autós üldözés- egy toronyház párkányára állva öngyilkossági kísérlettel vonja el a rendőrök figyelmét, hogy egy kis családi segítséggel visszalophassa a szomszédos épületben lévő gyémántot Englander-től. 

A film nélkülöz mindennemű egyedi megoldást, csavart, vagy meglepetést, annyira kiszámítható, hogy egy percig sem tudtam izgulni főhősünkért. A film készítői a 102 perces játékidőbe annyi elcsépelt klisét zsúfoltak bele, amennyit csak tudtak.

Másik jelentős probléma, hogy a forgatókönyv mellett a karakterek is gyengék, kiemelkedő színészi alakítást nem igen találunk, még az általam leginkább becsült Ed Harris sem tudott villantani a szerepében.

Összefoglalva igazi kommersz mozival van dolgunk, semmiképpen sem fog a műfaj halhatatlan alkotásainak sorába állni, sokkal inkább a bőven kihagyható kategóriába. Így aztán megtekintését is csak végszükség esetén ajánlom.

Értékelés: 4/10

Szerző: Lebo