Elvárások nélkül ültem be a filmre, anélkül hogy bármit is hallottam, vagy olvastam volna róla. Utólag azt gondolom, hogy az elmúlt hónapok legjobban sikerült mozijához volt szerencsém.

A főcím egyből a vászonra szögez minden tekintetet. Kezdésnek andalító zene szól, egy Maseratiban ülve rójuk Párizs utcáit, az autón megcsillannak az éjszakai fények, aztán padlógáz, a 400 lóerő belepasszíroz minket a moziszékbe, és a felmorduló motor hangjától teljes izgalomba jövünk. Egy kis éjszakai száguldozás, aztán a zsaruk lekapcsolnak minket. De ez alkalommal megússzuk, kidumáljuk magunkat - sőt még kíséretet is kapunk- és fölcsendül az Earth, Wind & Fire September című slágere, és a buli csak most kezdődik. Ekkor már tudjuk, hogy jó filmre váltottunk jegyet.

A történet szerint Philippe (Francois Cluzet), egy igencsak tehetős úriember, ápolót keres maga mellé, mert egy siklóernyős baleset miatt nyaktól lefelé teljesen megbénult és tolószékbe került. A jelentkezők sorából azonban valaki erősen kilóg, megakad a szemünk egy színes bőrű fiatalemberen. Driss-nek (Omar Sy), valójában esze ágában sincs ápolóként munkába állni, ő a segélyre hajt, amihez azonban aláírást kell szereznie, hogy megjelent, mint munkakereső. Legnagyobb meglepetésére, Philippe díjazza szokatlan habitusát, bizalmat szavaz neki, így lehetősége nyílik, hogy az utcai bandázásnál valami hasznosabbat kezdhessen életével.

Az újdonsült ápoló személye üde színfolt a ház életében. A problémák kezelésére sok esetben sajátságos megoldásokkal rukkol elő, amik a legtöbb esetben működnek. És lassan, de biztosan kezd felnőni felelősségteljes munkaköréhez is. Mindent kimond amit gondol, még ha nem is mindig szalonképesen, de őszintén és legtöbbször viccesen. De Driss viccei néha tényleg otrombák és tapintatlanok, de mégis nevetünk rajtuk. Még ha először körbe is nézünk a moziban, hogy más is nevet-e, vagy csak mi vagyunk ilyen taplók. De más is nevet. És velünk együtt Philippe is. Kettejük között nincs tabutéma. A két férfi kölcsönösen pozitívan hat egymásra, egyre többet mutatnak meg saját világukból a másiknak. 

Driss-t azonban kísérti a múltja, bajba került öccsének segítenie kell kimászni a slamasztikából, így búcsúznia kell Philippe-től. De az együtt töltött idő pozitív hozadéka, hogy rendeződni látszik élete, munkát talál és talán anyja bizalmát is visszaszerzi.
Philippe számára azonban sokkal nehezebben alakulnak a dolgok. Elveszíti kapcsolatát a külvilággal, magába fordul és nem látjuk többet nevetni.
De a mindig vidám ápoló újfent elhozza a megváltást, puszta jelenlétével visszaadja Philippe életkedvét, aki ezúttal nem tud elmenekülni egy rég halogatott randevú elől sem.

Rég láttam ennyire pozitív üzenetű, életigenlő filmet, amiből a maga drámaisága mellett áradt a vidámság. A két színész hiteles játéka kétség kívül hozzáadott az igaz történeten alapuló film sikeréhez, megérdemlik az elismerő szavakat. Megtekintését mindenkinek csak ajánlani tudom!

Értékelés: 9/10

Szerző: Lebo